2013. december 1., vasárnap

Újra zenélünk, de most igazán!

Johanna lányom öt évig tanult zongorázni zeneiskolában. A férjem (és néha én) hűségesen fuvarozta, de sajnos nem azt kaptuk, amit vártunk. A tanárnő szerint óriási tehetség, mert nem csak hallása, érzése de még jó hangja is van hozzá. Ezért hajtotta keményen, és versenyeztetni akarta. Én csak kapkodtam a fejem, amikor az ujjai a billentyűn szaladgáltak. Iszonyat nehéz darabokat játszott, de már egyikre sem emlékszik, sajnos, és a legutóbbiakat fel sem vettük videóra, pedig jó lett volna.

Mindeközben pedig egyre jobban utálta, igen, az egészet. Hiába veszekedtem, büntettem, ajándékoztam, könyörögtem, semmi. Szerettünk volna tanárt váltani, de nem sikerült. Zeneelméletből és zenetörténetből sajnos semmit nem tanultak, de órára járni kellett. Végső elkeseredettségemben úgy döntöttünk, hogy kihagyunk egy évet. Nagyon szomorú voltam, mert az volt a vágyam, hogy megtanul zenélni. Nem versenyezni, hanem majd szeret zenélgetni, éneket kísérni. Ezt nem kapta meg, és még ráadásul az egészet meg is utálta.

Az idén sokkal többet kell már tanulni a sulis dolgokat, nem is lett volna idő bejárni zenébe. Közben eszébe jutott, hogy szeretne furulyázni. Néhány évig tanultam furulyázni, ezért vettünk neki egy furulyát, és egy nap alatt megtanulta lefogni a hangokat, és egyszerű dalokat eljátszani.


Aztán egyszer csak megtudtuk, hogy a faluba (ahol évtizedek óta senki nem zenél) zongoratanár fog bejárni magánórát adni. Gyorsan jelentkeztünk, és már az első óra után lelkesedve jöttünk haza. A tanárnő rögtön értette, mit is szeretnék, és az általunk vitt kottára rá is írta az akkordkíséreteket. A második óra után már az összes akkordot le tudja Johanna játszani, és így játsza két kézzel a darabot.

Persze ez egy zenésznek nem nagy dolog, de nekünk óriási. Ugyanis hiába járt öt évig zenesuliba, ha nem azt kapta, ami kellett neki. Most örömmel játsza az egyszerűbb, de mégis szép dalokat.

Nekem óriási öröm volt az is, hogy ennek kapcsán és egy weboldal segítségével megértettem végre a hangnemek és a Kodály módszer lényegét. Ma pedig együtt játszottuk el a We Wish You a Merry Christmas című dalt: Johanna két kézzel zongorán, én furulyával!

kép:  http://ctmusictherapy.com/wordpress/our-blog/

Nincsenek megjegyzések: